2009. március 9., hétfő
Szomorúság
Sok minden történt az elmúlt három hétben. Egy nagyon szomorú dolog is, meghalt a nagymamám. Nem ismertem nála szerényebb, elnézőbb, dolgosabb embert. Nehéz élete volt, mégsem volt benne harag senki felé. Úgy fogadta el a dolgokat, ahogy az megadatott neki, nem tiport, nem könyökölt nem bántott, csak élt és szeretett. Mindezt 99 évig...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
Timikém, őszinte részvétem, nagyon nagyon sajnálom és együtt érzek veled. A hideg is végigfutott a hátamon, ahogy olvastam a soraidat. Nagyon szép kort élt meg a nagymamád. Isten nyugosztalja!
Nekem a szöveget még nem nyitotta meg a net, csak a fotót látom.
Sajnos, ez az a veszteség, ami előbb-utóbb mindannyiunkat utólér... s, igazán csak akkor érezzük át teljes valójában, mikor magunk is bele kerülünk - biztosan így van, addig csak hisszük, hogy tudjuk, hogy milyen.
Sajnálom Kedves Pillle ;-)
Timi, Juhizs, köszönöm! Sajnos nem először élem át közvetlen hozzátartozóm elvesztését. Igazad van Juhizs, amíg valaki nem tapasztalja meg saját bőrén, el sem tudja képzelni, mennyire fájdalmas.
Nyugodjon békében a Nagyikád!
Nagyon szépeket írtál róla!
Timi, sajnos én sem először éltem át és anyum még csak 62éves volt, mikor tavaly januárban elment.:( Szerencsére a nagymamám még itt van nekem, igaz ő is elmúlt már 89éves, nagypapámat 4éve temettük el.
Nagyon sajnálom! :( Részvétem!
Most már el tudtam olvasni, hogy milyen szépeket írtál Róla, de könnyű volt ilyet írni egy olyan emberről, aki ilyen kivételesen jó személyiséggel és természettel rendelkezett.
Utólag vettem észre, hogy az első bejegyzésemnél tévedésből a sírós jel helyett ;-( a mosolygósat tettem be, ne haragudj érte, nem volt szándékos, csak kapkodtam.
Juhizs, nem kell elnézést kérned, tudtam, hogy nem úgy szeretted volna :)
Megjegyzés küldése