Nem is tudom, hogy ilyen hosszú szünet után hogyan kellene megtörni a csendet. Nincs mit szépíteni, beszippantott a dolgozó anyák élete. Ha van is egy kis időm alkotni, arra már nem nagyon jut, hogy fényképezzek, szerkesztgessek, közzé tegyek stb. Biztosan fog ez változni idővel, ha a gyerekek nagyobbak, önállóbbak lesznek. Az megint egy másik korszak lesz...

Keresztszemeztem is, varrtam is. Lassan összeszedegetem a munkáimat, fényképezek és felteszem őket. Először a legutóbbit, "a" macit. Neve nincs még, de a lányaim nem is szokták elnevezni babáikat, állataikat. Valószínűleg most sem lesz ez másképp.
Egy kisebb tanfolyamon készült, Kinga írt is pár szót róla.