Nem is tudom, hogy ilyen hosszú szünet után hogyan kellene megtörni a csendet. Nincs mit szépíteni, beszippantott a dolgozó anyák élete. Ha van is egy kis időm alkotni, arra már nem nagyon jut, hogy fényképezzek, szerkesztgessek, közzé tegyek stb. Biztosan fog ez változni idővel, ha a gyerekek nagyobbak, önállóbbak lesznek. Az megint egy másik korszak lesz...

Keresztszemeztem is, varrtam is. Lassan összeszedegetem a munkáimat, fényképezek és felteszem őket. Először a legutóbbit, "a" macit. Neve nincs még, de a lányaim nem is szokták elnevezni babáikat, állataikat. Valószínűleg most sem lesz ez másképp.
Egy kisebb tanfolyamon készült, Kinga írt is pár szót róla.

Úszóversenyen

voltunk. Tegnap házi versenyt tartottak a "Refi" uszodájában. Amíg oda nem értünk, abban a hitben voltam, hogy csak Flóra edzőjének összes tanítványa verseng majd egymással. Ezzel szemben, minden úszópalánta, aki oda jár sportolni. Az uszoda tele, zsibongás, nyüzsgés, megilletődött gyerkőcök. Flóra is csak kapkodta a fejét, most esett át a tűzkeresztségen. :)
50 mellen második lett!! Nagyon büszke vagyok rá!

Hip-hip

Hurrá! Flórát felvették abba az iskolába, ahová szerettük volna. Úszó osztályba kerül. Kis "rákom" imádja a vizet, az úszást, remélem a rajongása megmarad. Az iskola és a víz iránt is :)

Szülinapoztunk

Véget ért Orsóca szülinapi ünnepségsorozata. Itthon harmadikán ünnepeltünk, de a távolabb lakó nagyiékkal a hétvégén ismét tortáztunk.

Itt látható nem kicsit huncut csoki szemű szépségem.

Időközben díjat kaptam Dominikától és Kingától. (Köszönöm lányok, hogy gondoltatok rám, a barátságról szóló kedves sorokat külön is :)) Egy csajszis kutyásat, meg egy csupa sziveset :) Kinga a megmondhatója mennyire szeretem ezeket a láncbigyókat (Juhizs után szabadon) Nem az én világom az önreklámozás (mert valahol ez is az) és ha már valamit tovább kell küldeni, az máris gyanússá válik számomra. Így nálam lesz az egyik zsákutca.

Szürke? hétköznapok

A múlt hét kissé zsúfoltra sikerült. Orsi 3 éves lett, amiből következik, hogy lejárt a gyesem, ebből az következett, hogy a szabadságom lejárta után munkanélküli leszek. Várható volt, hogy (ígéretek ellenére) nem vesznek vissza a munkahelyemre. Egy ideig volt egy minimális esély a láthatáron, igaz másik munkakörben, de egy hete ez is szertefoszlott. Mondhatni a legrosszabb időszakban kell helyet keresnem (már ami a gazdasági helyzetet illeti). Még nincs görcsben a gyomrom, hogy mi lesz a továbbiakban, de elképzelhető, hogy hamarosan eljön az az idő is. Arra összpontosítok, hogy valami új jön, valami más és ez nem feltétlenül jelent rosszat. Hozzáteszem ez nem megy könnyen, mert alapvetően nehezen változtatok dolgokon. :) De most itt az idő, hogy a hozzáállásomon változtassak elsősorban.

Közben leendő elsős lánykámnak keressük az iskolát. Mennyivel könyebb lenne, ha egy olyan városkában laknánk, ahol csak egy iskola van. De így a bőség zavarában megzavarodtunk. Nyílt napok, bemutatkozások, kisiskolás csemetével rendelkező anyukák faggatása, tépelődés. Idővel persze ez is letisztul és minden a helyére kerül. Reméljük Flóra is a számára legmegfelelőbb helyre.

Szomorúság

Sok minden történt az elmúlt három hétben. Egy nagyon szomorú dolog is, meghalt a nagymamám. Nem ismertem nála szerényebb, elnézőbb, dolgosabb embert. Nehéz élete volt, mégsem volt benne harag senki felé. Úgy fogadta el a dolgokat, ahogy az megadatott neki, nem tiport, nem könyökölt nem bántott, csak élt és szeretett. Mindezt 99 évig...